Mozgósítsd a változásodhoz szükséges erőforrásaidat!

A változás általában nem könnyű. Hogy miért? Mert önvizsgálatra késztet. Bármilyen jelentős lépés előtt is állunk, valami véget ér, ami korábban jól vagy rosszul működve, de az életünk része volt. Valami, ami formált minket és hozzájárult ahhoz, hogy itt és most miként nézünk szembe az előttünk álló akadályokkal vagy lehetőségekkel. 

Egy kis nyelvtan

Ahogy a változás szót ízlelgettem a gyökerét keresve feltűnt, hogy az első értelmes szó, amit magában hordoz, a válni. Beszédes a magyar nyelv: vál - válT. Először tehát el kell tudnunk válni a múltunk egy darabjától, mielőtt rálépünk a változás útjára.

Nem mindig tudatosul bennünk a lezárással kapcsolatos szomorúság, düh, szorongás, vagy az újdonságtól való félelem, izgalom és bizonytalanság. Csak értetlenül toporgunk a nagy lépésünk előtt bennünk kavargó ambivalens érzésekkel és gondolatokkal: "Mitől érzem magam rosszul, miközben egy hónap múlva lesz az esküvőm és igazán szeretem a párom?" "Végre előléptettek, amiért évekig keményen dolgoztam. Most mégsem vagyok felhőtlenül boldog."

"Mégis miért nem vagy még mindig boldog?"

Sokszor nem engedjük meg magunknak a kellemetlen érzéseket, különösen az olyan pozitív változások előtt, amire vágyunk és amiért esetleg még küzdöttünk is. Nem ritkán barátaink, családtagjaink is azt várják tőlünk, hogy most aztán egy szavunk ne legyen, tessék boldognak lenni. Ennek hatására hajlamosak vagyunk még mélyebbre temetni magunkban a félelmeinket, szorongásainkat, ami így könnyen átveszi az életünk felett az irányítást.

Fontos látni azonban, hogy még az esküvőnk, gyermekünk születése, álmaink otthonába való beköltözés, vagy az előléptetés esetén is teljesen normális a félelem vagy a szorongás egy bizonyos szintig. Természetesen ez a szint egyénenként változó, kinek milyen mértékű izgalom az, ami az egészséges szinten belül mozog. Ahogy az is, hogy hol van az a határ, ahol a szorongás vagy félelem már kóros, esetleg jelző értékű információval bír, amire érdemes odafigyelni. A döntéseinket befolyásoló érzelmeink mértéke azonban legyen egy másik bejegyzés témája, most pedig térjünk vissza a változás hatására bennünk megszülető érzésekhez.

A felismeréstől az elfogadásig

A változáshoz elengedhetetlen, hogy felismerjük, tudatosítsuk és meg is fogalmazzuk az érzéseinket: Mitől félek a vágyott előléptetésem után? Miért vagyok szomorú az új otthonomban? Miért vagyok frusztrált, miközben újszülött gyermekemet tartom a kezemben?

Ijesztő szembesülni ezekkel az érzésekkel. Pedig, ha megengeded magadnak, hogy félj, dühös, vagy szomorú legyél és elidőzöl egy kicsit az érzéseiddel, felismerheted, hogy honnan gyökereznek és miből táplálkoznak. Ha elég bátor vagy ahhoz, hogy az elnyomás helyett szembe nézz a kellemetlen érzéseiddel, akkor hatástalaníthatod őket. Ez persze nem azt jelenti, hogy nyomtalanul eltűnnek az életedből, hanem azt, hogy szabályozni tudod azokat és nem lesz hatalmuk feletted. Eldöntheted mit kezdesz velük, mikor lehetnek a segítségedre egy-egy szituációban és felismerheted mikor hatnak visszahúzó erőként az utadon.

Vedd kezedbe az életed irányítását!

Mélyre ásva magadban felismerheted, hogy a félelmed arról szól, hogy vajon milyen hatással lesz az előléptetésed a kollégáiddal való kapcsolatodra. Esetleg azért vagy szomorú, mert a régi lakásodban sok élményt szereztél, ami hiányozni fog. És azért vagy dühös és frusztrált gyermeked születése ellenére, mert úgy érzed nincs időd a párkapcsolatodra, vagy esetleg magadra.

Mit tehetsz, ha szembe néztél a kellemetlen érzéseiddel és az okokat is felismerted? Gyakorlatilag bármit! Hiszen már nem az érzések rángatnak tudattalanul marionett bábuként, hanem a te kezedben van az irányítás. Megbeszélheted kollégáiddal az új helyzetet, kitehetsz képeket a régi lakásodról az új otthonod falára, és megbeszélheted pároddal, hogy több időre van szükséged vele, vagy magdara közös gyermeketek születése után is.

Itt nem érdemes spórolnod

Ha nem akarod megspórolni az előtted álló változásból az elválást, vagy lezárást, akkor képes lehetsz teljes erődből beleállni az új helyzetbe bármilyen akadályt is sodor eléd az élet az utadon. Ellenkező esetben viszont magad mellett görgeted a le nem zárt múltaddal járó érzéseket, amik egyre nehezebben kezelhető és irányítható gombóccá állnak össze, kinek a gyomrában, kinek a mellkasában, vagy a torkában.

Természetesen a lezárás, elengedés és tudatosítás ugyanilyen fontos egy olyan esemény kapcsán is, mint egy válás, szakítás vagy kirúgás. Bár ezekben az élethelyzetekben könnyebben megengedjük magunknak a félelmet, dühöt, szomorúságot, mégis gyakran inkább az áldozat szerepbe bújva nyalogatjuk sebeinket, csakhogy ne kelljen a fájdalmas érzések láthatatlanul meghúzódó gyökerét megkeresnünk.

Akkor tudsz tehát az előtted álló változásban a legjobban helytállni, új célt találni, vagy az újonnan megtalált célod felé vezető úton haladni, ha szembe mersz nézni az érzelmeiddel, felismered a gyökerét, tudatosítod és elfogadod magadban azokat.

Vedd kezedbe saját életed irányítását és haladj lépésről lépésre Önmagad felé!

A cikk eredetikeg a www.psytrekcoaching.hu oldalon jelent meg!